Tavaly a bátyus esküvőjét fényképeztem, idén “bekötötték” Gábor fejét is. Ez a nap tele volt vidámsággal, nevetéssel, mosolygás volt reggeltől estig. Ők már csak ilyenek, mindig fülig ér a szájuk. Réka kérésére Gábor csak a szertartás előtt láthatta meg a menyasszonyi ruhában. Ez fotós szempontjából a készülődés idejére két lakás közötti ingázást jelent. Még jó hogy a két helyszínt csak egy út választotta el egymástól.
Sokan kérdezték már tőlem, hogy nem unalmas mindig esküvőket fényképezni. Azt szoktam válaszolni, hogy nem esküvőket, hanem embereket fényképezek. Ők pedig sohasem egyformák. Mint ahogyan ennek a napnak az apró történetei sem. A báty (tanú) által vásárolt, azonos nyakkendők megérkezése, az anyuka által vart menyasszonyi ruha, menekülés a szakadó eső elöl, az apuka autója (benne a piros telefonnal), az ex-kolléganők készítette csokrok és dekorációk, és a Lánc-hídnál az a kedves hegedűs, aki rögtönzött hegedűórát tartott, át is adva Rékának a hangszert, hogy próbálja csak ki nyugodtan. Vagy az ezernyi csillag közt a Merkúr és a Mars piciny pöttyei, amit a Barthányi tér fölött vett észre Réka (le is fényképeztette). Mindig örülök, hogy ezeknek én is részese lehetek.
Kedves Réka és Gábor örülök, hogy Veletek ünnepelhettem. Sok boldogságot kívánok!
